Azt hiszem, általában az életem legnagyobb akadálya vagyok.
Én vagyok a keményebb kritikusom.
Néhány évig tartott, hogy elhagyjam a “biztonságos” feladatot, mivel nem hittem, hogy megőrizhetem a saját üzletemet. Nem hittem, hogy elegendő emberek látnák az értéket.
Nehéz számomra, hogy író vagyok, hogy író, hogy ezt az értéket, hogy elfogadja, hogy mások valóban élvezhetik azt, amit mondanom.
Nehéz, általában az emberek, hogy lépjenek el egy adott kényelmi zónában.
A “kár, hogy” gondolkodásmód mindenhol van. Egy pontot teszek, hogy figyelmen kívül hagyjam.
Mindenki úgy véli, hogy keményebben dolgozik, mint mindenki más.
Mindenki úgy véli, hogy jobban megérdemli, és mindig igaza van.
Nagyon sok dühös létezik, nagy ítélet.
Megpróbálom megtenni a legjobbat, és nyitott szívvel, valamint nyitott szívvel.
Megpróbálok jó.
Hogy hitelminősítést biztosítson másoknak.
Fogadd el, hogy néha tévedek.
Vállalj felelősséget.
Hogy a saját életem történjen.
Ez úgy tűnik, hogy a legnehezebb része bármi, a saját önbizalommal.
Egy haver emlékeztetett egy Emerson idézetre:
“Miután döntést hoz, a világ összeeslik, hogy megtörténjen.”
Ez helyesnek tűnik.